Phi Phi

a köztes állomás

Katáról reggel kilenckor indultunk autóval a kikötőbe, hogy elérjük a hajót Phi Phire. Mi már voltunk itt korábban, viszont korábban nem szálltunk meg, csak egy napi program keretein belül néztük meg. 

A reggeli indulást végül csak mi vállaltuk be, Csabiéknak annyira tetszett Kata, hogy úgy döntöttek, hogy maradnak még egy napot, és másnap jönnek utánunk. 

Az utazás során minden relatíve simán ment. Szerencsére csak azokat a dolgokat vittük, amik Lilla szerint feltétlenül szükségesek, ami 2x15 kilós táska, 3 hátizsák, egy válltáska és 3 szatyor. Asziszitek viccelek. 

A hajó elég fasza volt, három szintes több fedélzettel, bár nem tudom, hogy jól használom-e ezeket a kifejezéseket. 

Az út hivatalosan 1 óra 45 perc volt, ami annak ellenére, hogy időben indultunk, 2 óra 45 perc lett. Ez elég ázsiai dolog. Én képtelen vagyok megérteni, hogy hogy az istenbe lehet ennyire elszámolni egy ilyen hajóval egy ilyen rövid utat. Itt nem annyira lehet dugóba keveredni. 

Málna továbbra is azt játssza, hogy bent rekedt egy mozi büféjében a hétvégére, és csak azokon a dolgokon élhet, amiket ott talál. Néha azért sikerült megetetni rendes kajával, amikor nagyon nem figyel oda. 

A hajó késése elég volt ahhoz, hogy lekéssük a csatlakozásunkat, ugyanis a mostani szállásunk a sziget egyik olyan sarkában van, ahova csak hajóval lehet eljutni. Hasonló cipőben lévő utazótársainkkal így kibéreltük egy hajót, ami gyakorlatilag ugyanolyan volt.

Nagy pozitív meglepetés volt az itteni helyünk. Persze számítottunk arra, hogy jó lesz, de ez kifejezetten otthonosnak és barátságosnak tűnt. Egy teljesen más világ, mint Kata, faházakkal és saját parttal. 

Nagy örömünkre hatalmas lakomát csaptunk, ahol én ettem egy jó nagy jó csípős zöld curry levest, ami végül sajnos aranylövésnek bizonyult. Nem tudom, hogy ezt hogy lehett volna kivédeni. Talán egy kicsit óvatosabb és fokozatosabb lehettem volna, mert csak curryt ettem és csak rákot, mióta megérkeztünk.

Az itt töltött napok alapvetően nagyszerűek voltak, viszont én szinte megmagyarázhatatlanul drámai tüneteket produkáltam ettől az egy ártatlan ételtől. Bár lehet, hogy inkább egy komplex végerdménye volt ez az otthonról hozott influenza miatt szedett gyógyszereknek, a 30 fok hőmérsékletkülönbségnek és a durva kajáknak.



Málna és Samu mindenesetre az egészből semmit nem érzékeltek, ők továbbra is a két legfittebb utazó a társaságból.

Lett volna egy-két izgi program, amit be lehetett volna vállani az ittlétünk alatt, de az én kis minijátékom Phi Phi alatt az volt, hogy próbáltam nem beszarni, amikor véletlenül hátbaver egy hullám. Meg amikor egy nagyobbat lépek a sarkamra. Ez meglepő mondatközneni szüneteket produkált, amikoris én elszaladtam, és visszakiabáltam, hogy mindjárt mondom tovább. 

Málna napigénye akkora volt, hogy nehezen tudtuk kielégíteni anélkül, hogy mi napszúrást kapnánk.  Lilla kapott. Én szerencsére abban a helyzetben voltam, hogy nagy különbség nem lett volna, vagy nem volt, igazából nem is tudom, hogy kaptam-e. 

A kunyhónk nagyon hangulatos, a pici szépésghibája, hogy napközben nincs áram, és nincs klíma. Ez napközben szinte semmilyen kellemetlenséget nem jelent, este a klíma hiányát viszont nyitott ablakokkal próbáljuk kompenzálni, ami szúnyoginváziót okoz. Szóval a választás egyszerű, megsülsz, vagy szétcsípnek. Van az ágy felett moszkitóháló, de a szűnyogok egy jelentős része, a nagyon picit átférnek rajta. 

Próbálkoztunk minkét megoldással, de a megsülsz opciónál végül kínunkban kinyitottuk hajnalban az ablakokat, hogy "akkor gyertek bmeg". Reggelre pedig az a vicces látvány fogadott minket, hogy ilyen kis lomha gömbök repülnek felettünk, amik minimális legyintésre szétrobbannak, annyira tele vannak. 

tessék anya, kupak!

 Az éjszakai kálváriából fakadó alváshiányt random időpontokban próbáljuk pótolni, délelőtt például teljesen szúnyogmentes a helyzet, és az idő is nagyon kellemes.

Szóval összességében igen, elég lehozó friss kókusz és sült tészta helyett elektrolit poron és krumplin élni, de sajnos ez az a kockázat, amit mindannyian bevállalunk Ázsiával, és ez most így alakult. Ettől függetlenül nagyszerűen érezzük magunkat.

Holnap reggel megyünk vissza, és most Phuketen is bungaloparkban leszünk. Ez jónak igérkezik, és talán mostanra már mindannyian rendben vagyunk. Próbáljuk a végét okosba tolni.