Rosendal

falu a hegyek lábánál

Bergenben még két teljes napot terveztünk eltölteni. Ebből egy hajós és egy túrázós napot szerettünk volna, de az időjárás elég szeszélyesre sikeredett az ottlétünk alatt. Vasárnapra tippeltük a legjobb időt, szóval szombat lett a hajós nap. 

Már véget ért a főszezon, szóval a választási lehetőségeink egyébként is elég korlátozottak voltak, amikor felkeltünk reggel, akkor pedig egészen kilátástalannak tűnt a helyzetünk. Az eső szakadt, és ködben volt az egész város. Rárepültünk az internetes napi időjárás-jelentésekre, és a bennem rejlő Aigner Szilárd végül kikalkulálta, hogy a három órás hajós körút egy óra múlva történő indulással egészen biztos hogy vakvágány, ugyanis a felhők pont arra tartanak, amerre mi mennénk. 

Volt azonban egy déli irányban induló hajó is két óra múlva, ami viszont annyira nem hajókázás, inkább csak egy sima hajó Bergenből a déli falvakba. Végül ezt választottuk, és délelőtt tizenegykor el is indultunk. 

A jelek szerint az odaút még rossz lesz, és utána ha minden jól meg ilyen délután 1-2 körül már rendben lesz az idő. A célállomásunkat, Rosendalt fél kettő körül érjük el, és fél ötkor indul majd vissza a hajó. 

Hát az odaúton nem volt túl szép az idő. A tájból annyi látszott, hogy szerintem még azt sem vettük volna észre, ha Párizs felett repülünk a hajóval. 

Ennek igazából így kellett volna kinéznie

Hát igen. Sajnos ez van, de ez még nem ronthatja el a kedvünket. Amikor megérkeztünk Rosendalba, már elállt az eső, és kicsit kezdett felszállni a köd. Egy nagyon kicsi falu hegyekkel körbevéve, azzal az igazi északi hangulattal. 

Ott jobb oldalon készül a palacsinta eperlekvárral. Jajj nekem...

Egyik irányban sem lehetett 10-15 percnél többet sétálni, mire elértünk a végére. 

Az információs bódé zárva volt, de ki volt rá akasztva pár térkép, amin találtunk túraútvonalakat. Egy olyat néztünk ki, ami belefér az időnkbe: egy vízeséshez vezető körutat. Az elején eltévedtünk, de még így sem futottunk ki az időből. Szerencsére az eső végig nem esett. 

balázspali

 Itt volt egy adag mászás, amibe belehaltam, és képeket sem készítettem. Végül ide lyukadtunk ki.

Visszafelé már nem volt totális dzsuva az idő a hajón sem, de a nap továbbra sem tisztelt meg minket. 

majdnem olyan, mint a kajakozós kép az elején nem?

Jól elvfáradtunk, és Bergenben megjutalmaztuk magunkat egy jó levessel egy szép étteremben. Az enyémnek rudolf soup volt a neve. Lehet tippelni hogy miből volt. =)