Ott tartottunk, hogy a busz kitett minket a rezervátum előtt délután négykor. Sima helyközi busz volt, még ajtajai sem voltak.
Egy kis séta volt, mire beértünk a központi részhez, de itt senki nem volt, csak pár ember épp zárta be a boltjait. A plakátokból kiderítettük, hogy a hely fél négykor bezárt. Mi telefonon beszéltünk velük előtte, szóval elvileg rendben kellett volna lennie a dolognak. Addig mászkáltunk, amíg találtunk egy nénit aki csodával határos módon pont tudott angolul. Elmagyaráztuk a helyzetünket, ő meg felhívott valakit telefonon, és kb 5 perc múlva jött értünk egy autó, hogy bevigyen a rezervátumba. Ez kellemes meglepetés volt. Már minden bolt zárva volt, de még a 'mahout'-oknak a kisboltja nyitva volt. A mahoutok azok akik egy-egy elefántért felelősek. Ők etetik, csak ők utaznak rajtuk, ők fürdetik stb. Erre nem nagyon van magyar szó, elefántászok.
 |
| egy mahout |
Vettünk pár zacsi tésztalevest, és tényleg nem tudtuk, hogy mire számítsunk, aztán megérkeztünk egy részre ahol nádból meg fából épült házak voltak, és kiderült, hogy azokból az egyik lesz a miénk. Hát ez nagyon jó hír volt, nem gondoltuk volna, hogy ilyen jó helyet kapunk.
 |
| a nappali és a konyha |
A konyhában voltak edények, vízforraló, instant kávé és tea is. Már kezdett sötétedni, de meglátogattuk még az elefánt kórházat, és az elefánt ovit is. Gyakorlatilag csak mi voltunk vendégek az egész helyen. Ketten sétálgattunk, a lakóházak közül az összes üres volt, csak a mellettünk lévőben lakott egy mahout házaspár. Északon szerintem ilyenkor még nincs szezon, napközben 20-26 fok, de este még elég hideg volt (10-12).
 |
| az elefántkórház |
Másnap reggel 7 körül keltünk, de már nagyon nagy volt a nyüzsgés. Elefántok mentek fürdeni, hozták az ormányukkal a reggelit, közben a mahoutok is csinálták a dolgaikat. 9 körül pár busznyi turista is megérkezett. Az egész nap fantasztikus volt, igazából nem nagyon tudok róla mit írni. A képek viszont jól illusztrálják.
Sajnos az elefánt hátáról készített képeket valahogy kitöröltem az sd kártyáról. Emiatt kicsit csalódott vagyok, mert azok elég jók lettek, de ez van. Az sd kártyán lomtár sincs, hogy visszaállítsam.
Este a melletünk lakó mahout család csinált nekünk vacsorát, aztán másnap reggelit, és onnan indultunk tovább Sukothaiba. Az út totál simán ment, fél óra alatt leintettünk egy Lampang felé menő buszt a rezervátum előtt, Lampangból pedig azonnal indult a busz Sukothaiba. A buszon megismertünk egy kb 50 éves raszta thai nőt, aki ajánlott egy szállást, sőt még fel is hívta nekünk a tulajt, aki már a buszállomáson várt minket. A következő bejegyzésben pedig innen folytatom majd.
Addig is minden jót.
frissítés: sikerült egy programmal pár képet visszaszerezni az sd kártyámról. Sajnos a legjobbak elvesztek véglegesen, de meglett pár darab, amin Lilla elefántkakiból csinál magának papírt. Úgyhogy bónusz képek:
Komoly...
VálaszTörlés