Szingapúr

 Van, akinek jól áll a multikulti

Csak egy kósza ötletként jelent meg, hogy útban a Fülöp Szigetekre megállhatnánk Szingapúrban, amihez olyan közel voltunk már sokszor az elmúlt 15 évben és mégsem látogattuk meg soha. 

"Áh, Szingapúr túlságosan drága." Ezt kaptuk mindig, mi pedig nem is firtattuk a témát. 

2010-ben valószínűleg nagyobb volt a kontraszt, mint most. Most konkrétan úgy érzem, hogy semmivel sem drágább, mint Budapest, sőt, pár dolog, mint mondjuk a taxi vagy a kaja, de még szerintem a szállás is, inkább olcsóbb. 

Ja, a sör drágább meg a cigi, és ez valószínűleg magyarázatot is ad arra, hogy a húszas éveink elején a többi huszonéves miért érezte hátizsákos turizmusra alkalmatlannak ezt a várost. 

Látatlanban azt gondoltam, hogy Hong Konghoz fogom majd hasonlítani, mivel ez volt a másik ázsiai városállam, ahol jártam. 

Kicsit késett a budapesti járat, szóval Isztambulban egy óránk volt átszaladni az A1-es kaputól az F19-re, ami az utolsó létező kibaszott kapu a reptéren. Jobb híján felvettem Farkast a nyakamba, és úgy nordic walkingoltam át hátizsákkal ezt a távot, 30+ kilóval a vállamon. 

A kép, ahol Málna azt mondja, hogy "Farkas neked elég alacsony a HP-d". 

Ezután a 11 órás Isztambul - Szingapúr menet simán csak szörnyű volt, és mire megérkeztünk, a bal vállamat már nem igazán tudtam megemelni.

Nem állok készen még arra, hogy negyven legyek.  

Kettő teljes napunk volt, amiből az egyiket már vidámparkozásra allokáltuk, úgyhogy kvázi egy napunk volt, hogy a plusz hét órás időeltolódás szédítően gyötrelmes metabolikus apokalipszisével dacolva végül sikeresen elhagyjuk a hotelszobát, és lássunk valamit Szingapúrból. Gyerekkel az első szabály, ami közel harminc ilyen struktúrában meglátogatott ország után végül csak leesett nekem is, hogy engedd el a tökéletességet. Szóval most nem lesz városra néző infinity pool, meg éjszakai szafari meg még száz másik dolog, hanem csak egy pici szelet, ami leginkább az alapján lett megszelektálva, hogy a hotel - ami a reptérhez közel kell, hogy legyen - környezetében mi található. 

Bár egy ideig én a hotelszoba ablakából is elnéztem volna a kilátást. 

Az első benyomásom az volt, hogy annyira rendezett és tiszta az egész, mint valami magánkórház. (Először kórházat akartam írni, aztán rájöttem, hogy ha neadjisten valaki Magyarországról olvassa ezt a bejegyzést, akkor ez oximoronnak vagy iróniának tűnhet.) Hong Kongban van egy ilyen cyberpunk jellegű "corpo limuzinok és a régi neonlámpák által megvilágított street food olajgőzében úszó hátsóutcák" ellentét, ami iszonyatosan szexi. Ahogy az öbölben úszkáló dzsukák piros vitorláit megvilágítják a minden színben világító felhőkarcolók. 

Szingapúr ebből a szempontból sokkal kiszámíthatóbb. Itt nem éreztem értelmét annak, hogy útra keljek egy fényképezőgéppel, miután a család elaludt a hotelszobában. Azt kapod, amire gondolsz, hogy kapni fogod. A multikulturalizmus nem simul bele semmibe, nincsenek érezhető helyi gyökerek, de amíg Dubainál az az érzése van az embernek, hogy egy friss pénzre épülő fenntarthatatlan cigánypalota, addig Szingapúr a zöld utcáival, hatalmas parkjaival, sétálóutcáival, játszótereivel, makulátlan tömegközlekedésével, és bicikliző polgáraival egy olyan türköt tart az európai nagyvárosoknak, hogy "hello, egyébként így is csinálhattátok volna, csak hát individualizmus". 

És nyilván, ahogy már párszor kifejtettem, az erős középosztály az erős alsóosztályra tudja alapozni az életszínvonalát, emiatt azok a helyek dübörögnek polgári élet szempontjából, ahol vagy sikeresen megőrzik a kasztrendszert, vagy sikeresen importálnak maguknak egy alsó osztályt. Ázsiában ez nem jelent gondot, hiszen indiai, filippino, bangladesi és indonéz emberek milliárdjai állnak készen arra, hogy utcát söpörjenek és egy matracon aludjanak azért cserébe, hogy a megkeresett összeget hazaküldhessék oda, ahol 100 forint is jelentős. 

Szóval ha gondolod, mondhatod azt, hogy ez egy win-win szituáció, kicsit elcsendesítve a benned csaholó liberális értelmiségit, vagy mondhatod azt is, hogy a franc tudja, hogy ez most fejlődésnek számít-e emberiség szempontjából. Fejlődéslélektani szempontból ez ugye etnocentrizmus, ami azt jelenti, hogy a te népségedet magasabb szintre helyezed más népségekhez képest. Na mindegy. Ezzel a dilemmával valószínűleg jópár átsörözött estét meg lehetne tölteni. 

Én azonban továbbra sem tudtam felemelni a vállamat, és ezzel a háttérsztorival kerültem be Chinatownban az egyik pláza alagsorában egy olyan kínai gyógyszalonba, ahol csak kínai bácsik voltak. Úgy voltam vele, hogy ez akár jó jel is lehet. Na hát ez a masszázs olyan messze állt a happy endingtől, hogy azt ki sem tudom fejezni, bár ha úgy vesszük az happy ending, hogy újra tudom mozgatni a kezeimet. Cserébe így nézek ki. 

Ennek ellenére vinném magammal a bácsit Budapestre, mert szerintem a fülzúgásomat is kiűzné belőlem ha még egy hétig maradhatnék. 

Ezen kívül a Gardens by the Bay nevű helyen jártunk, ahol meg lehet tekinteni egy olyan biodómot, amit be is fejeztek, és végül arra lett haszosítva hogy egy köderdőt hoztak benne létre amibe beköltöztették a Jurassic Worldöt. 

A második napunkon egy Sentosa nevű szigetre mentünk, ami ahogy én láttam gyakorlatilag vidámpark meg minden másfajta park, meg pláza meg luxushotel. Ide jöttünk a második napon a Universal Studios Singapore-ba. Én ezekből még mindig nem nőttem ki, szóval király volt. 

Utólag azt mondom, hogy téves gondolat volt, hogy pár nap elég erre a városra. Simán egy hetes desztináció. 

Holnap repülünk tovább Cebu-ra, és már most elalvás előtt készítjük magunkat fel arra, hogy milyen iszonyatos váltás lesz ehhez képest. (a bejegyzés megírásához képest holnap, merthogy képtelen vagyok olyan wifit találni, ahonnan fel tudom tölteni a képeket, úgyhogy időben el vagyunk tolódva kicsit)

Ennek ellenére alig várom!