Bohol 🇵🇭

 A következő Bali? 

Nem volt a világ legegyszerűbb ügye, de azt találtam ki, hogy Szingapúrból nem Manilába fogunk repülni, hanem egyenesen bele a szigetvilágba, Cebuba. 

Itt a Cebu melletti másik sziget, Bohol az, ami különlegesebbnek számít, emiatt rögtön a megérkezés után mentünk is a kikötőbe, hogy kompra tudjunk szállni. Ezt a kompot sikerült úgy lekésni, hogy maga a komp is késett, és még ott álltak sorban az emberek a beszálláshoz, de én már nem tudtam jegyet venni, csak a másfél órával későbbire, mert az indulási időből kicsúsztunk. 

Ez már a jó öreg ázsiai bürokrácia, amikor modernnek érzed magad ezektől a rendszerektől, de valójában senkinek sincs fogalma arról, hogy ez egyébként miért jó, és hogy hogyan kéne jól csinálni. Business classra vettünk jegyet, ami másfélszer annyi volt és azt jelentette, hogy egy kényelmesebb székekkel teli szobát olyan hidegre klimatizálnak, mint amiben nálunk a Metro-ban a friss húsokat tartják. Átültünk inkább a lokál arcokhoz. 

Amikor eszembe jutott, hogy visszafelé már nem kell kompozni, mert Panglaoról indul a következő repülőgép akkor azért attól nem kellett szoronganom. 

Szingapúrból úgy jöttünk el, hogy nem is tudjuk, hogy hogy néz ki a szingapúri dollár, mert nem is vettünk fel pénzt és nem is váltottunk sehol. Itt viszont már a kezdetektől fogva kőkeményen cash alapú minden, és a "nincs visszajáróm" trükkre sem sikerült még ráunnia senkinek. 

Így lett Szingapúrból történő gyors áthuppanás a Fülöp Szigetekre valójában egy 12 órás menet. 

De megérte. 

Már amikor megérkeztünk az Alona partra olyan igazi régi Ázsia érzésünk volt. Valószínűleg az évek előrehaladtával szépen lassan minden uniformizálódik, és egy bizonyos meglátogatott országmennyiség után már nehéz olyat találnia az embernek, ami ne hasonlítana egy másik valamire, de Bohol Panglao része gyakorlatilag a tipikus ázsiai trópusi szigetecske, ahol ezeket a kidőlt-bedőlt lakóegységeket, az útszéli bódékat a tengerparti élőzenés bárokat, a hotelszobákat és az étlapot is mintha egy olyan háttérhatalom tervezné meg, mint aki a kínai gyorséttermek menüjének a kreativitásáért is felel. 

Nem sok időnk volt ezen a szigeten, és továbbra is iszonyatosan szenvedtünk a jetlagtől, úgyhogy a három teljes napunkból végül kettőt a tengerparton töltöttünk, és egyszer mentünk el bejárni Bohol szigetét. 

Teljesen véletlenül Teszár Dáviddal is találkozunk, aki valamiért pont ezeken a napokon volt Boholon. 

A tengerpartok nagyon szépek itt, létezik ennél szebb, de mondjuk Costa Ricával ellentétben abszolút alkalmas arra, hogy ide azért jöjjön valaki, hogy egy király tengerparton töltse az üdülését. 

Bohol sziget belsejének van egy pici ilyen elkészületlen Bali hangulata. Sok szép rész van, de még teljesen kihasználatlan, nagyjából 3-4 olyan rész van, ahova invitálnak ide látogatókat, a többivel még a helyiek sem nagyon tudják, hogy mit kezdenek. 

Van az itteni állatkülönlegesség a koboldmaki, amit meg lehet nézni. 

Lehet quadozni. 

Lehet folyón hajózni. 

És persze van a sziget fő attrakciója, a Chocolate Hills, ami valóban lélegzetelállító, és valószínűleg nem lehet képen átadni azt, hogy milyen érzés ezt az 1700 fura dombocskát látni. 

Cebu szigetén vannak még cetcápák, amikkel lehet úszni, de egyrészt a reggel öt órás indulás (az ellentétes irányba vagyunk egyelőre beszopódva) is megrémisztett minket, meg volt némi fenntartásom az ilyen "etetik és itt tartják a cápákat, és mindenkinek van 20 perce hogy ússzon velük meg fogdossa őket" típusú attrakciókkal szemben. 

Szóval ez kimaradt, és a szigettúrák is kimaradtak, mondván, hogy képtelenek vagyunk 10 előtt felkelni, ami még mindig hajnali 3-4-nek tűnt, és hogy majd a másik két szigeten erre úgyis lesz lehetőség. 

Szándékosan úgy terveztem, hogy több egymástól nagyon különböző részét látogassuk majd meg a Fülöp Szigeteknek és tudtam, hogy a két nagyágyú, El Nido és Boracay még hátra van, úgyhogy egyáltalán nem voltam csalódott amiatt, hogy Bohol - Panglao némileg alulmúlta a világ általunk eddig látott legcsodálatosabb részeit. Ez egy nagyszerű és meglehetősen olcsó sziget volt arra, hogy átvészeljük az időeltolódásból származó összevisszaságot, és nagy izgalommal szálljunk fel az El Nidoba tartó repülőgépre. 

Elég hülye kép lett, de ez van.