Európai Hawaii

Kanári szigetek - első rész

Gondoltuk, hogy még mielőtt minden rendbe jön otthon, és semmi esetre sem lesz atomháború vagy újabb mutáció, ami miatt kiesnek a szemeink, még egy utolsó utazást besuvasztunk. A nagyjából három potenciális olyan lehetőség közül, ami tényleg reális, egy kiesett, egyben most voltunk, szóval maradt Tenerife, direkt wizz járattal, egy hétre. 

Egyébként az az algoritmus, ami direkt szétülteti a családokat, anyát és gyerekét, hogy aztán extra pénzért kelljen átfoglalni a helyeket az megvan? Meggyőződésem, hogy egyike azoknak a dolgoknak, amik miatt a világ megérett a pusztulásra. 

Én azok közé a gyerekek közé tartoztam, akik nem jutottak el a Kanári szigetekre, úgyhogy kialakult bennem egy elképzelés arról, hogy milyenek lehetnek ezek a misztikus tájak, amikről csak úgy hallottunk, de szinte senki nem ment oda, csak aki nagyon gazdag. Aki meg tényleg iszonyatosan gazdag az ment Havaiira. A Kanári szigetek volt kvázi az európai Hawaii. És ezt én így annyira elfogadtam, hogy fogalmam sem volt, hogy ez hol van és hogy hogy néz ki és nem is vágytam oda, a sok gazdag közé, akiknek még éppen nem fér bele az igazi havaj. 

Hogy hogy néz ki? Én azt hittem, hogy több lesz a homok és kevesebb a fa. 

Masca Valley

Egyébkénét egy vulkanikus sziget, mint Izland, viszont nem olyan hideg, de azért nem olyan nagy és nem is olyan különleges. Mármint nem annyira, mint Izland. Jó, de Izland természeti szempontból a vulkanikus jackpot. Kár ahhoz mérni. Mert nagyon sok helyhez képest nagyon szép. Magyarországhoz képest meg hűha. Pont azon gondolkoztunk, hogy ezeken a szigeteken  (Madeira, Azori, Zöld foki, és Kanári) hadakoztak a XV. században a Spanyolok és a Portugálok és aztán úgy maradt, ahogy az akkori királyok ezt eldöntötték a pecséteikkel. Ma meg kirúgnak Amerikában egy orvost, mert megnevezte a született gyermek nemét. És hogy vicces, hogy a liberális demokrácia és a nemzetközi korrektség begyűrűzésénék pillanata előtti utolsó paktumként tőlünk vették el az összes olyan területet, ami mindenhol, de tényleg mindenhol tök alap. Gondolom mi is ez alapján választottuk ki a helyünket. Hogy legyen egy kis ez-az. Aztán az "ez" eltűnt. Viszont van kibaszott sok búzamező. Ez majd egyszer biztos megtérül. 

Szóval ott voltak az őrült spanyol hódítók és azt mondták erre a részre, hogy stop, most pedig itt van euró és spanyol rendszámosak az autók én pedig egy nagyon nagyon zavarodott panda vagyok. Miért nem akkor volt a senki többet harmadszor, amikor miénk volt a fél világ... Akkor most mindenhol forint lenne meg pörkölt és nem gyilkolná a világ saját magát olyan értelmetlen dolgokkal, mint Szlovákia. 

nem Szlovákia

Na jó egyébként azért tényleg nagyon szép ez a hely. Az Izlandos dolgot nem kell félre érteni. De én például azt sem tudtam hogy ez az örök tavasz szigete és igazából nem egy nagy trópusi hőguta van itt, hanem inkább az a kellemes szellős tavasz vége. 

Persze nem boldogítanak az egyszerű földi javak, a boldogság pedig belül található, de én most megajándékoztam magam egy új fényképezőgéppel, egyszerű örömöket keresve. És találva. Egy új fényképezőgép mindig jó. Sokszor azon aggódok, hogy hú, ezt biztos lehetetlen lesz fényképen visszaadni. Aztán ezt minden ugrás technológiában egy picit jobban lehetővé teszi. Tudom, telefonnal is átjön valamennyire, de ez most maradjon meg az én kis szórakozásomnak utazás közben. 

Masca Valley

Egy esti pihenőidőnek, amikor a megapixeleket egyre kevésbé bíró laptopból próbálom kiverni a tíz képes panoráma összeolvasztását. 

Rural de Anaga

Bár megdolgozza az embert a káosz és a rettegés, és egyre nehezebb megúszni a pillanatokat úgy, hogy ez ne legyen jelen, az agy gyorsan áll vissza. Meglepően gyorsan, ami azt illeti. Azonnali hatállyal kerül elfogadásra minden, ami szép és minden ami szabad és finom és szociális. Szóval azért nem úgy kell magunkat elképzelni majd amikor véget ér a szopás, mint egy traumatizált kutyát, aki bepisil amikor meg akarják simogatni. Inkább olyan ez mint Tarzannál, aki egy rövid disney montázs után gyakorlatilag reintegrálódott a világba. 

Playa de las Teresitas

Otthon még félnek a vendéglátósok, hogy mi lesz, ha majd senki nem akar újra teraszokon ülni nyáron. Hát szerintem ez csak akkor lesz így, ha a teraszok zárva lesznek. De ez most nem az a pillanat, amikor erről ennél többet érdemes beszélni. 

San Andrés

Az első nap már szinte természetesnek tűnik, hogy úton vagyunk este nyolc után, a második napon meg már a múltnak ez a kijárási tilalom része nem is létezik. Mert hálistennek az agyunk abban is nagyszerű útitársnak bizonyul, hogy iszonyatosan gyorsan el tudja felejteni a kellemetlenségeket. És szándékosan mondom azt, hogy kellemetlenségeket, mert azért a nagy dolgoknál ez nem így van. A nagy dolgoknál néha azt kívánja az ember, hogy bár ki lehetne kapcsolni az agyat. A kellemetlenségeknél viszont zseniálisan működik a rendszer. 

Playa del Duque

A sziget szépséghibája, hogy a nagy attrakciók, a parkok közül a legmonumentálisabbak mind zárva vannak. Ez biztosan egy lényeges momentuma lett volna az itt tartózkodásnak. Marad a fürdés - gondolná az ember, de nem igazán. Sem a levegő, sem a víz hőmérséklete nem indokolja most ezt annyira, ráadásul európai Hawaii-ként én arra számítottam, hogy lélegzetelállító partok lesznek, de érdekes módon nem ez a helyzet. A lélegzetelállítás inkább a vulkanikus sziget flórája és a megannyi kő képződmény. A partok inkább vulkanikus jellegűek, sötét homokkal. Nem az a fehér homokos karibi álom, ahol a vendégek a napozóágy és a sima ágy között ingáznak egész héten. És ezzel nincs is semmi baj.  

Mert amire nem gondoltam, hogy majd itt fogunk kalandozni, az végül megtörténik és ez egy nagyszerű fordulat. 

Afur

Los Gigantes

Masca Valley

Most jött el az a pont, amikor a kezdeti lelkesedés aderalinja elfogyott annyira, hogy van időm a képekre és a szövegre így este, de ahogy látjátok, a szöveg részében sok köszönet nincs. Az egész napos szerpenínezés megtette a hatását. 

Ja igen, és Lilla terhes. Ez még kettős élményként ér minket néha, mert az előző alkalom nem volt túl jó sztori (nyilván nem Málnára gondolok), de mostanra ezt így kezdi befogadni az agyunk és egyre inkább el tudjuk hinni, hogy minden rendben lesz. Persze a világgal is, remélem, de azt most ebben a pillanatban pont el tudom engedni. 

Gondolom ez az a boldogság, ami belül van. (de azért jó ha van egy fasza gép, amivel meg lehet örökíteni nem?)

Santa Cruz de Tenerife