téltelenítés - 1. rész

leginkább képek, leginkább babákról

Mielőtt indultunk, nem annyira tudtuk, hogy mire számíthatunk. Málna már régen utazott ilyen hosszú ideig, azóta lehet, hogy tök más már minden, Csabiék fia, Samu pedig még soha nem repült. Szóval fel voltunk készülve a legrosszabbra, mindenféle vészmegolás játékokkal meg új, bontatlan cumival (ami valamiért egy gyerekből hasonló érzést vált ki, mintha én egy playstation játékot csomagolnék ki).

Aztán meg nem történt semmi. Egészen a Phuketi leszállásig teljesen zökkenőmentesen alakult minden, sőt még kicsit maradhattunk is volna a levegőben, hogy befejezzem a filmemet. 

Aztán megérkeztünk Phuketre és onnantól mintha úgy érezte volna a sors, hogy márpedig minden hosszú út egy kicsit szar kell, hogy legyen. Mi pedig belefutottunk valószínűleg minden idők legnagyobb immigrációs tumultusába, ami nagyjából ezer (de lehet, hogy százezer) embert jelentett kb 18 egyszermélyes thai hadsereg számára, akik azért nem kapkodták magukat halálra.

Egy másfél órányi szitkozódás után gyermekkönnyektől áztatva lementünk taxit szerválni, de mivel hatan voltunk ránktukmáltak egy minibuszt. Ez semennyire sem hatott meg minket, viszont amikor megérkeztünk a szállásra, és azt mondták, hogy még nincs kész a szoba, és majd a hivatalos check in pillanatában tudjuk csak átvenni ami 6 óra múlva van... Akkor az kárpótolta univerzum utazáspufferét, és végülis mégiscsak minden hosszú út egy kicsit szar. Na de erről a részről ennyit, megtörtént de már mindegy.

Az első napunkat a történtek miatt elkönyveltük nulladik napnak, és próbáltunk regenerálódni a minden év novemberében kezdődő és márciusig tartó influenzánkból. Végigsétáltunk a parton, ettünk egy nagyot, de leginkább próbáltunk aludni. Este azért egy kötelező sört meg egy talpmasszázst toltunk Csabival a szülinapja alkalmából.

A hivatalos első napunkon valóban megnéztük a partot, és továbbra is olyan szinten beteg voltam, hogy végig cataflammal működtem. Sajnos emiatt Lillától kérdezem, hogy mi történt tegnap és tegnapelőtt. Szóval tegnap a fő műsorszámunk az volt, hogy megkíséreltük a hárman motorozást Málnával. Már alapból vittünk magunkkal kis sisakot neki itthonról.

Na ez annyira vártnál jobban sikerült - és egyébként összességében a gyerekek annyira vártnál jobban teljesítenek - hogy nagyon boldogok voltunk. Kb másfél óra cirkálás után szinte levakarhatatlan volt a motorról.

És itt most mindenkinek megkönnyítem a helyzetét azzal, hogy elmondom: igen tisztában vagyunk vele, hogy mennyire felelőtlenek vagyunk, és hogy mekkora kockázatot vállalunk ezzel, és hibát követünk el.

Szóval a harmadik napon a sikerünkön felbuzdulva Csabiék is bepróbálkoztak a motorozással, és nagy örömünkre nekik is összejött a dolog Samuval, úgyhogy innentől nagyon szuper lesz, mert teljesen mobilisak leszünk. Ezen a ponton Csabi és Barbi családja számára szeretnénk jelezni, hogy egyrészt sajnáljuk, másrészt azt tudni kell, hogy Csabiéknak is volt egy babasisak a táskájukban, tehát nem volt ez azért annyira ad hoc.

A helyszín választás egyébként jónak tűnik, még a mait leszámítva kettőt alszunk itt, aztán megyünk Phi Phire. Próbálok ha másért nem azért írni néha, hogy a képeket megosztogassam.

Akkor jöjjön pár kép a teljesség igénye nélkül 100%-os gyümölcstartalommal.

a "bekakiltam, de amikor anya kérdezte, hogy bekakiltam-e azt mondtam, hogy nem és elhitte" arc

az "adjad már, mert dolgom van" arc

jólvan, lehet mondani, de ti se vagytok szebbek ám =) a 30 alatti olvasoknak meg csak simán azt üzenem, hogy nem illik az időseken nevetni. 

Na jólvan, majd innen folytatjuk hatalmas kalandokkal és elképesztő történetekkel, de ha mással nem babás fotókkal a család számára :D