Sihanoukville

ahonnan még nem késtünk el

Egy kicsit elkéstem ezzel a bejegyzéssel, mert körülbelül egy hónapja vagyunk már otthon Magyarországon, de a hazaérkezésünk után sok elintézni való dolog várt ránk, és valahogy nem jutott rá idő. Nameg hirtelen már nem is volt annyira izgalmas, mert már itthon voltunk, és akit érdekel azoknak élőben is tudok mesélni. Aztán ma egy kis (tényleg nagyon kicsi) noszogatás után - de az is lehet, hogy a frissen főzött massala tea repített egy kicsit vissza, bár végülis mindegy, lényeg hogy - rászántam magam, és leülök leírni, hogy mi történt Kambodzsában, ha másért nem magam miatt, mert jókat szoktam nevetni a régebbi bejegyzéseimen, amikor évek múlva elolvasom őket. 

Meséltem már Siem Reapről, ahova először érkeztünk, és az Angkor birodalom romjairól, aztán ott hagytam abba, hogy Pnom Penht azonnal otthagytuk, és indultunk tovább Sihanoukville-be. Ez egy elég hirtelen döntés volt, de volt már ilyen, és valószínűleg lesz is. Valahogy sosem szoktak ezek rosszul elsülni, csak hozzá kell szokni az érzéshez.

Az éjszakai busz hajnalra elvitt minket a tengerparti kisvárosba, ahol az első feladat ismét a szálláskeresés volt. Két bácsi vállalkozott rá, hogy fejenként 1$-ért segítenek nekünk szállást keresni motorral. Fel is ültünk mögéjük Lilla az egyik re én a másikra, és belevetettük magunkat a hajnalba. 

A szálláskeresés elég szörnyen indult, gyakorlatilag vagy nem volt még nyitva, vagy nyitva volt, de már tele volt a hely. A Victory Hillen néztünk szállást, ami félig egy megérzés volt, félig pedig emlékeztem rá, hogy nagyon kis családias környéket kéne találnunk, és ezért a turistás partokat kizártuk a keresésből. 

A Victory Hill, vagy másnéven a Backpacker Hill valóban elég kis nyugodt környék volt, azonban emiatt a szállások is eléggé limitált számban voltak, mert nem volt rá akkora kereslet, mint a felkapottabb részeken. Főleg nem volt arra igény, hogy hajnali recepció szolgáltatás legyen egy olyan helyen, ahol egyébként is pár dollár egy szoba. 

Már egy kicsit kezdtem morci lenni, és magamat meghazudtolva már azon morfondíroztam, hogy de jó lett volna most kivételesen foglalni valami szállást, amikor egy lány a hátsókapun keresztül valami kis utcán át megmutatta nekem a helyet ahol a Mama lakik.

Mama mondta nekem, hogy nagy szerencsém van, mert "mama mindig tele, de mama most az egyszer nem tele". Gyakorlatilag a legszebb szobát kaptuk szinte semmi pénzért, az erkélyünk a tengerre nézett, és volt rajta egy zuhanyzó szerűség, szóval a szabadban lehetett este zuhanyozni és közben nézni a tengert, ami oly szerencsésen helyezkedett el, hogy pont szemben ment le a nap is. 

Később kiderült, hogy nem egyszerűen szerencsénk volt, hanem pont azt találtuk meg, amit szerettünk volna. Mama ugyanis nem egyszerű mama volt, hanem "a" Medicine Mama, akihez a világ minden pontjáról járnak emberek, hogy a kis kertjében termesztett csodafüveiből készült bogyóiból vegyenek. Az, hogy mi az ott tartózkodásunk alatt ezt kipróbáljuk, az nem volt kérdés, Mama úgy nyitott, hogy én erős vagyok én ötöt kapok Lilla meg hármat. Ebbe az egészbe most nem mennék bele részletesen, de a tanulság talán az, hogy ha az ember túlságosan megtervezi a jövőjét, akkor kizárja annak a lehetőségét, hogy az események "tökéletesen" alakuljanak. 

A Sihanoukvilleben eltöltött napok gyakorlatilag annyiban különböztek a paradicsomtól, hogy nem voltunk (végig :P) meztelenek Lillával. A Victory Beach gyakorlatilag a kaputól 2 perc sétára volt, és átlagosan 10 ember népesítette be, plusz két ember az egyetlen bárból, ahol egy korsó sör 50centbe került. Egy asztal volt a strandon két székkel, nem bírtam ki, hogy ne csináljak egy fényképet, mert úgysem hinnétek el.

Egy nemzeti park is volt a közelben, ami érdekes volt, mivel nem egy kifejezett betondzsungel a környék, szóval nem volt igazából honnan "kiszakadni", de azért elmentünk a vadőr állomásra, ahol kaptunk egy vadőrt, akivel egy hajón elindultunk körbe megnézni a nemzeti parkot hajóval, mert máshogy nem lehetett.

Aztán kiderült, hogy mások is úgy nyomják, mint mi

A nemzeti parkban egyébként láthatók delfinek is, amiket nem valami könnyű lefényképezni, mert csak így megjelennek, de inkább csak a hátukat dugják ki egy-egy teljesen véletlenszerű helyen. Egyszer azt hittem sikerült, 

de nem sikerült.

Persze nem Flipperre kell gondolni, ezek másfajta delfinek, én sem tudtam, kezdetben olyan kis groteszknek tűnnek, de egyébként szerintem szerethetőek =)

Egy halászfalu van a nemzeti parkban, akik nincsenek utakkal, meg hasonlókkal összekötve semmivel, szóval nagyjából maguknak csinálják a kis dolgaikat. A rákokkal és osztrigákkal foglalkoznak főként, meg nyilván hallal, aztán azokat viszik a csónakban gondolom valakinek, aki átveszi ezeket a nemzeti park szélén. 

Tudjátok mi ez? Kesudió.

Aztán elmentünk egy olyan partra ahol már tényleg semmi nem volt az ég világon. Azért volt érdekes, mert a folyó és a tenger itt összekapcsolódott, és egy részen szép volt a víz, egy részen meg kocsos. 

Nem volt időnk eljutni a szép részig, szóval a "koszos" részben gyorsan fürödtünk egyet, aztán mentünk vissza a halászfaluban, ahol ettünk (halat). Hazafelé köszöntek el tőlünk, és egy kislány, aki a kiskutyákra vigyázott, amikor odafelé mentünk most utánunk hozott egy kiskutyát, és a kutyus mancsával integetve kiabált utánunk hogy "hello, hello, hello". Ez ott helyben nagyon aranyos volt, és szerencsére képet is tudtam róla csinálni, de még higgyétek el hogy ennél még sokkal aranyosabb volt =)

Hát igazából Kambodzsát írtam címnek de átírom Sihanoukville-re, mert úgy tűnik több történetem van, mint gondoltam. 

Az egyik nap úgy gondoltuk, hogy bérlünk egy motort, és motorozunk egyet a városban, megnézzük a nevezetességeket (később kiderült, hogy nincsenek), és mama mondta is hogy majd ő szerez. Hát a moci nem volt valami jó, a sisak hozzá meg körülbelül annyit ért, mintha egy fazekat tettem volna a fejem tetejére mindenféle madzag meg ilyenek nélkül. Ha elesek biztos hogy elrepül, na de reméljük nem esek el. Bár erre lehetőségem sem volt, hiszen az első kanyar után megállított egy rendőr, hogy igazoltasson. Mivel az irataim rendben voltak, kénytelen volt a sisakomért megbírságolni, mondta kössem be legközelebb. A bírság 1$ volt zsebbe. 

Na mondom ez így nem lesz jó, visszavittük a motort mamának, és a szomszédtól kölcsönöztünk, ahol jobb mocit kaptunk és még a sisak is jó volt. Elindultunk, és az első kanyarnál megint megállítottak. Na mondom most mit találnak ki. Őszerintük a jogsim nem volt jó, hát mondom a kollégának meg a sisakom nem tetszett. Milyen kolléga, mondom ott integet épp egy másik motorosnak 10 méterre tőletek. Na jó hajtson tovább...

Ezután elindultunk, és az "eredeti kolléga" ismét megállított minket. Na ekkor már kezdtem bánni, hogy motorozni akartam. Rámnéz. Miért nincs magán póló? Jaj mondom ne tessék már viccelni, hát most lettem megbüntetve egy másik motorral. Most adtam 1$-t magának. Erre leveszem a sisakom, ő meg jaaaa, na jó utat. azért pólót vegyen fel.

A poén az egészben igazából úgy lenne teljes, ha látnátok, hogy milyen a közlekedés Sihanoukvilleben. Senkin nincs sisak, kecskét meg disznót meg minden ilyesmit visznek 4en egy motoron úgy hogy szembe mennek a forgalommal egy négy sávos úton. Szóval nem annyi hogy van egy út, és a rossz oldalán mennek. Egy négy sávos úton, ahol a két-két sávot elválasztja útpadka meg egy füves tér, ők ott a mi oldalunkon jönnek, de még csak nem is az út szélén, hanem a belső sávban. A piros lámpa az kifejezetten a turisták miatt van felszerelve, a helyiek telibeszarját az egészet úgy ahogy van. Ketten álltunk a piros lámpánál, egy rendőr és én. Oldalról dudálva megelőz egy autó, és keresztben az útkereszteződésen jobbra kanyarodva átmegy a másik oldalra. Ránézek a rendőrre, visszanéz, és mikor már ráállt a szám, hogy megkérdezzem, hogy ez nem gáz?! mire látom hogy engem mér végig, hogy van-e valami hiba az öltözetemben, amiért megbüntethetne. Na mondom jó, inkább ebbe most nem megyek bele. 

A város turistás részei, Serendipity Beach, és Ocheteaul Beach láthatólag most kezdenek kiépülni. Amerre a szem ellát mindenhol épülő szállodák, éttermek meg minden ilyesmi. Pár év múlva ugyanolyan lesz ez is, mint az összes tengerparti város. Valószínűleg Victory Beach is be lesz darálva, mivel szerintem a legszebb part az összes közül. Bár nem sokkal nagyobb mint egy homokozó. 

Mindig arról beszéltünk, hogy mennyit késtünk egy adott helyről. Nepálból tíz évet saccoltunk, Thaiföldről jóval többet, és végül Kambodzsában volt először az, hogy úgy éreztük, hogy innen még nem késtünk el. Itt még az az állapot van, amit majd a később érkező turistáknak, mint "régen még így volt" fognak mesélni. Ez persze nem biztos hogy így van, csak nekünk ez jött le. 

Mindenesetre ha Kambodzsában jártok, látogassátok meg a mamát, és mondjátok meg hogy üdvözöljük.

Valószínűleg belátható időn belül megírom a folytatást, addig is minden jót.