Az egész a skandináv krimiknél kezdődött. Az északi országok támogatják a saját irodalmuk lefordítását és kiadását külföldön, és ezért az utóbbi időben nagyon sok jó skandináv könyv került a könyvesboltokba. Nekem semmilyen tapasztalatom nem volt ezekkel az országokkal kapcsolatban, de a filmeket nagyon szerettem, és végül a könyvek sem okoztak csalódást.
A nyár pedig lassan véget ért Budapesten és úgy döntöttünk, hogy jó lenne valahova elmenni egy pár napra. Norvégia pedig adta magát, hiszen Harry Hole nyomozó esetein keresztül már egész sok helyet megismertem leírva,amit még sosem láttam.
Sokan mondták, hogy Norvégia drága, szóval sok mindent előre megterveztünk és lefoglaltunk, Ázsiával ellentétben. Az út két és fél óra volt repülővel, a reptérről vonat vitt a belvárosba, ahonnan pedig busszal mentünk el a szállásunkra. Mivel a repülő délután szállt le, már sötétedett, mikor elindultunk a szállásról.
A belváros gyakorlatilag körbesétálható egy óra alatt. A házak nagy része klasszicista stílusban épült, és minden nagyon rendben van tartva. Nincs hó meg jávorszarvasok, nincs hideg, nem esik az eső.
a királyi palota, szintén nem rivalkodó |
A belső design a helyek nagy részénél gyönyörű. A bároknál és az éttermeknél, de még a pékségeknél is a belső sokkal fontosabb, mint a külső. Ez egy nagyon jelentős különbség Magyarországhoz képest.
Oslo meglepően kicsit, először egy milliósra tippeltük, aztán kiderült, hogy még kisebb. Városrésztől függően lehet meglepően sok bevándorló. Sok afrikai, arab csadoros nők, ázsiaiak, és persze kelet európaiak. Ahol mi laktunk, ott szerintem tízből három ember lehetett Norvég, a főutcán ez a szám már megfordult, és itt a bevándorlók a taxik sofőrülésére és a bárpultok mögé korlátozódtak.
Az első dolog, ami engem megfogott, az nem a hőmérséklet, és nem Oslo nagyváros létére meghitt és családias hangulata volt, hanem az, hogy mennyire elképesztően drága minden. Alapvetően úgy álltam a dologhoz, hogy próbálom lazán kezelni a dolgot. Voltam már nyugaton meg minden. De azt nem tudtam, hogy Oslo a világ legdrágább városa, olyan városokat megelőzve, mint San Francisco, New York, London, Zürich, Hong-Kong, Tokyo, vagy Szingapúr.
A gazdagság egy elég érdekes módon jelenik meg azonban. Egyrészt az állam rengeteg dolgot támogat, vagy ad ingyen. Az egyetem például a külföldiek számára is ingyen van. Az elektromos autókat pedig olyan szinten támogatják, egy bár egy Volkswagen Golf 1.4 duplája, egy Tesla model S kevesebb mint a fele a magyar árának. Mindemellett ingyen parkolhat bárhol, és az utcán a töltőállomásokon ingyen fel is töltheti az autóját. Így lett egy nálunk 35milliós autó - ami 400km-t megy feltöltve, és legyorsul egy BMW M5öst - Norvégia leggyakrabban vásárolt személygépjárműve. Nem mellesleg nem is csúnya.
Nem mintha felvágósak lennének. Általában a házukat, vagy a lakásukat kivéve olyan, mintha semmire nem költenének. Ezeket az autókat is csak azért veszik, mert - bármilyen hülyén is hangzik - ez a legköltséghatékonyabb. Egy hasonló teljesítményű benzines autó Norvégiában 4 Tesla árába kerül. Vannak, akik viszont a városi közlekedéshez megelégszenek egy ilyennel is:
a buddy |
Nem úgy, mint a bevándorlók. Azok, akiknek már egy picit jobban megy, mint egy első generációsnak az első pár évében, úgy tudnak kinézni mint valami sejk, vagy maffiózó. A taxik, amiket vezetnek szerintem jobbak, mint nálunk egy cégvezető autója. Kíváncsi lennék mindenesetre , hogy milyen helyen laknak és hányan.
És nagyon sokan vannak. Már-már zavaró. A kérdés igazából az, hogy Norvégia várhat-e mást. Alapvetően a kapitalizmusban lehetőséged van arra, hogy megemeld az áraidat és a fizetéseidet is, és ezáltal - bár a saját országodban hasonló marad a helyzet - minden külföldről behozott (vagy ott helyben vásárolt) dolog röhejesen olcsó lesz.
Családapaként egy közepesen jó állással ugyanúgy meg tudsz spórolni egy családi házra valót, de aztán ha végül mégis úgy döntesz, hogy ezt az összeget inkább befektetnéd külföldön (ugyanis amíg egy közepesebb két emeletes családi ház 1 milliárd forintnak megfelelő koronába kerül, miért ne tennél így), a lehetőségeid már teljesen mások lesznek.
A helyzetnek az egyetlen szépséghibája, hogy maga a rendszer, amelyet kihasznál lesz az a rendszer, ami lehetővé teszi mások számára azt, hogy azt mondják, hogy 'oké, viszont akkor ha ti ezt így csináljátok, akkor mi meg idejövünk lakni'.
Hogy megéri-e így is? Fogalmam sincs, de ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám hogy meg. A bevándorlók jóval kevesebbet fognak ugyanazért a munkáért kapni (már ha ezeket a munkákat egy idő után hajlandó lesz norvég állampolgár bevállalni) és ezáltal képtelenek lesznek ténylegesen belépni az ország véráramába egy jó ideig. Megkeresnek 100 koronát egy óra alatt (4eFt), ami nagyon jó lesz az otthoni bérekhez képest, de egy sör itt 100 koronába kerül, szóval ugyanott vagy. Dolgozol egy órát egy sörért. Úgyhogy nem sörözöl...
Persze ez inkább számunkra érdekes okfejtés, akik második világ-beliek vagyunk. Egy nálunk jóval szegényebb országból érkező bevándorló az egész családját el tudja tartani az itteni fizetéséből. Sok pénzküldésre szakosodott cég is van azokon a részeken, ahol ezek az emberek laknak.
Na de térjünk vissza az utazáshoz. Másnap az egész napot Oslóra szántuk. Először a múzeumokból mentünk el párba. Az első volt a Munch Múzeum.
a sikolyt nem lehetett lefényképezni, úgyhogy itt egy, ami nekem tetszett |
Ezt az érzést szerintem mindannyian ismerjük. Érdekes dolog ez, csak nem általános iskolásan. |
Ezt követően a belváros délkeleti részére mentünk egy félsziget szerűségre, amit Bygdoynak hívtak (áthúzott o-val). Ahogy a busz elhagyta a Frogner nevű városrészt, már azon kaptuk magunkat, hogy tehenek legelnek mellettünk egy nagy legelőn. Érdekes dolog egy fővárosban. De talán pont az ilyen dolgok teszik Oslot szerethetővé. A Folk Múzeum volt az első állomásunk itt. Ez gyakorlatilag egy régi falu volt full felépítve egy nagy bejárható területen.
Volt egy old city rész is, ahol már egy újabb korból voltak házak. Ténylegesen felépítve. Akármilyen hihetetlen, de ténylegesen felépítettek egy kisebb városrészt, hogy megmutassák, hogy hogy néztek ki a házak régebben.
Ez után már egy kicsit elég volt a múzeumozásból, szóval találkoztunk egy jelenleg itt élő ismerősünkkel, Lilivel, aki innentől kezdve már segített nekünk bejárni a 'nem-múzeum' részeket. Nagyon szép város, gyönyörű helyekkel, és gyakorlatilag gyalog bejárható minden. Az első állomás a szoborpark volt.
Egy Osloban élő szobrász annó azt a lehetőséget kapta, hogy a város mindent fizet neki, cserébe viszont az összes szobra a városé. A szobrász élt az alkalommal és készített háromszázmillió darab szobrot. Végül a város legnagyobb parkja lett elárasztva ezekkel a szobrokkal, egy elég különleges élménnyé téve a parklátogatást.
Egy Osloban élő szobrász annó azt a lehetőséget kapta, hogy a város mindent fizet neki, cserébe viszont az összes szobra a városé. A szobrász élt az alkalommal és készített háromszázmillió darab szobrot. Végül a város legnagyobb parkja lett elárasztva ezekkel a szobrokkal, egy elég különleges élménnyé téve a parklátogatást.
Aki nem végezte el a házi feladatot, az könnyedén felismerheti a híresnek számító szobrokat arról, hogy ázsiaiak lógnak róla le.
Ezután az aker brygge következett, ami a kikötő.
Utána pedig az egyik legismertebbnek számító opera. Valóban elég jól nézett ki kívül is és belül is.
Végül pedig felmentünk a hegyre a síugró sánchoz. Ez jóval nagyobb, mint amekkorának a képen tűnik. Közben már elkezdték az edzést a síugrók és a sífutók. Vagy abba sem hagyták. Az edzések elég humánusak, ha valaki beleközelít a képbe, akkor látja, hogy konkrétan a sáncon futnak felfelé.
A sífutók pedig egy ilyen nyári sífutó szettben hódítják meg a szerpentineket.
Itt fent már igazi villák vannak, de azok is olyan norvégosak talán. Egyikre sem mondaná azt az ember, hogy 'na, azért ez egy kicsit már túlzás'. A kilátás viszi inkább a prímet, nem a márványoroszlán.
Estére nagyon elfáradtunk, így csak bedőltünk az ágyba, hiszen másnap korán reggel indult a vonatunk Bergenbe. Érdekes módon, amikor utánanéztünk, akkor az Oslo-Bergen vonatút az egyik legmagasabban sorolt látványosság volt. Hát most ezen a vonaton ülünk, és meg tudom erősíteni, hogy valóban egy lélegzetelállító élményről van szó. Fényképezni nem nagyon lehet sajnos a sebesség, meg az ablakokon visszaverődő kosz és fények miatt, de videózni próbálunk, és ha minden jól megy, akkor majd csinálunk egy kis valamit erről.
Nem semmi, hogy ennyit elolvastál. Azért remélem tetszett.
Minden jót!
Minden jót!
Nem semmi, hogy ennyit megírtál... :) Igen, tetszett!
VálaszTörlés