Tulum

az út vége

Kicsit elcsúsztam az utolsó bejegyzéssel. Már több, mint egy hónapja hazajöttünk. Itthon viszont egy ilyen út után annyira motivált az ember, hogy a bejegyzésírás időpocsékolásnak tűnik munka helyett. A norvégiai út után így végül nem is lett utolsó bejegyzés, pedig tök szép képek voltak. A mostani út viszont hosszabb volt annál, minthogy csak így otthagyjam félbeszakítva. 

Nehéz volt otthagyni Belizet. Félig meddig vacilláltunk is azon, hogy egyáltalán megtegyük-e, vagy egyből innen menjünk vissza Cancúnba. Úgy alakult, hogy körülbelül egyszerre döntöttük el mi azt, hogy megyünk, az időjárás pedig azt, hogy esős lesz.

A mostani utazás volt a legintenzívebb, ha az úton levés időtartamát nézzük arányosan az összes idővel. Szerintem több, mint száz órát töltöttünk valamilyen járművön összesen. A vége felé már annyira belejöttünk, hogy egy 4 órás útszakaszon elő sem vettem a könyvemet, mert ’mindjárt ott vagyunk’, egy 2 órás szakasznál pedig még a székemet sem döntöttem hátra.

A tulumba utazás az elején még akár érdekes sztori is lehetett volna. Hat óra volt a határig, ahol mialatt mi a pecséteket intéztük eltűnt a buszunk. Szóval a határon hetünket egyszeráen otthagyott a busz,.Egy külföldi pár ezen annyira bestresszelt, hogy elindultak gyalog Mexikóba. Gyanítom, hogy még most is úton vannak. Mi leültünk egy kőre, és aztán fél óra múlva két ember arra jött és felvett minket, így eljutottunk egy városig, ahol felszálltunk egy buszra és még hat óra múlva Tulumban voltunk. Vagy négy. Nem tudom. Már nem figyelem annyira. 

Tulumban valami egyszerű szállást szerváltunk, és másnap elmentünk a romokhoz. A romok egyértelműen a legrosszabbak az összes közül, ahol voltunk. A bejáratnál konkrétan kígyózó sorban álltak az emberek, és elég sokáig tyúklépésben haladtunk előre, mire szétvált az út, és az emberek szét tudtak széledni. 

Innentől pedig kijelölt ösvényeken lehetett menni. Fűre lépni tilos. Romhoz érni tilos. Rom közelébe menni tilos. Szelfizni... Nos, szelfizni lehet, sőt ajánlott. 

Van egy strand rész a romokon belül, ami szép, de nem túl meghitt.

Aztán azt vettük észre, hogy erőltetett menetben haladunk a kijárat felé. Nem tartottuk vissza magunkat. A romok kijárata után gyakorlatilag egyből kezdődik a partszakasz, ami viszont a legcsúcsabb volt nekünk a Mexikói partszakaszok közül. Bár a hoteles részt nem láttuk, mert közel sem tettük meg azt a huszon valahány kilómétert, de a romhoz közel eső rész lélegzetelállító. 

Mi igyekeztünk puritánra venni a figurát. Már amennyire lehetett.

 Utolsó napnak talán tökéletes is volt ez így. Este viszonylag korán eltettünk magunkat a másnapi hosszú hazaút előtt, így sajnos az itteni magyarokkal nem tudtunk összefutni. Legalább van egy ok, hogy miért jöjjünk vissza. 

Másnap korán reggel indultunk Cancunba, és kb 30 óra múlva Pesten voltunk.

Összességében talán az egyik legkülönlegesebb utazás volt ez nekünk az összes közül. Szinte minden alkalom ad valami újat, és minden egyszeri és megismételhetetlen. Soha jobb évkezdést.

Köszi hogy olvastátok, főleg aki végig. A követlező alkalomig mindenkinek minden jót.

u.i

Tévhitek

Muszáj beszélned spanyolul, hogy boldogulj - Alapból az utazás során rádragad sok a nyelvből, de a legrosszabb esetben is el lehet activityzni bármit.

Az életedet kockáztatod - Nem. Nyugodj meg, nem vagy veszélyben. Csak élvezd az utazást, a parázást meg hagyd meg a hiradónézőknek.

Olcsó - Sajnos nem. Ázsiánál jelentősen drágább, a mindennapi élet inkább budapesti szinten van az átlagos helyeken.

A mexikói kaja csípős - Na ez sem igaz. Semmivel nem csípősebbek az ételek, mint bármelyik európai konyhában. Ja nem, bocsánat, az Norvégia. Kurvacsípős a mexikói kaja, csomagolj hintőport a fenekednek.

A nyakpárna buzis, és nincs rá szükség - Felejtsd el. Nyolc óra fejlógató alvás után a buszon úgy kell visszatörni a fejed egyenesbe.

A többit meg teszteld le te magadnak, ha érdekel.