utazás előtt - utazás közben

avagy a dolgok állása

Már régóta nem írtam semmit, de most újra beindul a mókavonat. Az indiai hazaérkezés óta beváltottam a februári lánykérés alatt szerzett zsetonjaimat és augusztus 17én összeházasodtunk Lillával. Ezt egy héttel megelőzte egy három napos balatoni lány és legénybúcsú amik elég radikálisra sikeredtek. A képeket a nemzetközi mentális terrorelhárítás a 'kiemelkedően veszéles' kategóriába sorolta, ezért inkább nem kísértem a sorsom.

Az esküvőt egy jó 5 hónapos szervezkedés előzte meg aminek szerencsére meg is lett a hatása: egy nagyszerű kis kerti parti egy pár hektoliter alkohollal túlfűszerezve. Egy pár (még retusálatlan) képet innen azért megosztanék, remélem a jelenlevők közül senkinek sincs ellenére =)

Az esküvő után volt pár nap pihi és indultunk is a nászutunkra, ami Irán lesz egy pici Isztambuli prológussal. 23-án repültünk reggel, és a legutóbbi tapasztalat alapján ismét megpróbáltunk Taksimba eljutni. Meg is találtuk a legutóbbi szállásunkat, ahol most a nászutas lakosztály két emeletes ágy felső emelete helyett egy duplaágyas szoba lett.

Ez remekül hangzott egészen addig, amég a kezdő kebab után vissza nem tértünk lemosni magunkról az ezme salátának köszönhető verejtéket. 

Faszén, hús, friss zöldség. Több nem is kell 

nem tűnik ez csípősnek

Ekkor sajnos kiderült, hogy a szobánk már le van foglalva másnak, de sebaj, kapunk két egész emeletes ágyat ugyanannyiért egy szobában. Ezt az ajánlatot el kellett engednünk, így elbúcsúztunk a soho hosteltől és átmentünk a vele szembe lévőbe egy rendes szobáért, ahol külön extraként akár szarás közben is lehet zuhanyozni. Egy slaggal... Amiből hideg víz folyik... Najó nem, meleg víz folyik belőle =) 

Isztambulról annyi emlékünk volt, hogy talán kihagyhattunk egy-két helyet legutóbb, így rögtön a Sultanahmet tér felé vettük az irányt, ahol átadtuk magunkat a konformitásnak, és vettünk egy térképet. Sajnos gyorsan megállapítottuk, hogy igazából ez a városközpont, nem ahol mi lakunk, és amit mi legutóbb elkönyveltünk "főmecsetnek" meg "főbazárnak" az valójában egy mecset a körülbelül 50ezer Isztambuli mecset közül és egy random bazár valahol. 

Itt megtaláltuk az Ayasofia mecsetet ami annó Konstantinápoly és az akkori birodalom legjelentősebb keresztény temploma volt. Aztán kicsit mecsetesítették, és ma múzeumként üzemel. 

most mondjam hogy nem vettük észre legutóbb?

eddig értek fel a kaparókájukkal a mecset interiőr dizájnerek

amikor először láttam a Notre Dame-t az egész be volt állványozva és eltakarta. itt csak a fele :)

A kék mecset, ami talán a legnagyobb működő mecset itt a tér másik végben volt eldúgva.

kicsit olyan mint pesten kihagyni a dunát, de legalább most már megvan 

imaidőn kívül ide be is lehetett menni

Bazilica Cistern az 500as évekből

Aztán persze megtaláltuk a Grand Bazaart is, ami akkor volt, mint egy közepes mérető magyar falu. Ahol mindent lehet kapni...

nem minden arany ami fénylik, sőt: nem minden arany ami arany 

Végezetül pedig az előző nap már felfedezett vizipipázó helyre mentünk be, ami állítólag nagy múltra tekint vissza, és rengetegen vannak. Ráadásul becsületkasszás, ami nem semmi.

Már csak ezért a helyért megérte. Nagyon jó hangulata van, a pipa és a tea pedig tökéletes. Most viszont mennem kell, mert így is alulkalkuláltam a blogolásra szánt időt. Iránból jelentkezünk =)

Addig is minden jót