5 percnyi gondolat oltás ügyben
Mostanában többször futok bele interneten vagy személyesen olyan emberekbe, akiknek semmilyen személyes tapasztalata nincs vírus téren és gondoltam érdekesek lehetnek az én élményeim, mint tünettel áteső egy olyan ember mellett, mint Lilla, aki pedig tünetmentesen esett át.
Pókeresként annó sokat beszéltünk arról, hogy egy dönsésnek mennyi az EV-je, ami várt értéket (Expected Value) jelent. Ez azért volt fontos, mert a döntéseinknek rövid távon szinte bármilyen kimenetele lehetett, mi mégis igyekeztünk azt lépni minden helyzetben, amivel hosszú távon a legjobban járunk. Ez egyszerűnek tűnik, pedig sokszor úgy látom, hogy totálisan kimarad egyéni és globális döntéseknél is.
A vírust elkapni semleges, ha tünetmentesen esel át, és onnantól felfelé, bármilyen tünet megjelenésétől fogva meglehetősen rossz. Az influenza egy nevetséges semmiség ehhez képest, amivel azért nem foglalkoztunk soha, mert egy nevetséges semmiség egy fiatal szervezetnek.
A átesés után a helyzet változik, mert a tünetmentes és a tünettel átesettek helyzete egy picit közelíti egymást.
(A kórházi eseteket most kihagynám, mert nem tudok róluk sokat, plusz amúgyis az elképzelésemet támogatják majd, ha eljutok a végére)
Szóval Lillával mindketten gyengébbek lettünk, bár nekem a regeneráció jóval lentebbről indult és mindekttőnknél előjöttek furcsa, megmagyarázhatatlan allergia szerű utótünetek 1-2-3 hónappal a fertőzés után is. Ezt nem úgy kell érteni, hogy sípszóra 1 2 és 3 hónapnál, hanem hogy jóval később, értelmetlen pillanatokban. Ezekkel kapcsolatban gondoltunk arra, hogy azért lehet, mert az antitestek jelenléte a szervezetünkben is okozhat pár dolgot. Azt, hogy meddig, nem tudni. Azt, hogy ez valóban így van-e, szintén nem tudni.
A vakcinával ehhez az antitestes állapothoz lehet eljutni az én egyszerű agyammal interpretálva, és a vakcina "titkos kockázatai" az antitestek jelenlétének kockázataihoz hasonlíthatnak. Ez rosszabb, mint a semmi, viszont a semmi jelenleg nem opció sajnos. EV-ben legalábbis biztos nem.
Szóval valóban jól gondolja mindenki, aki azt gondolja, hogy jobb lenne oltás nélkül csak simán nem megbetegedni soha, de ha egy 1000 életes mintán nézzük, valószínűleg ebből jópár élet során ez járna komplikációkkal és csak kevés élet során lehetne egy ilyen dolgot "örökre kibekkelni". Itt tök fontos, hogy ha legyőzte a szervezeted tünet nélkül a cuccot, de alakult ki antitested, akkor ugyanott vagy, mintha beoltottad volna magad. Nagyon bugyután fogalmazva a legrosszabb esetben egy tünetmentes átesés utáni állapotról indulsz. És ez a legrosszabb.
És akkor az EV elemzés, a kedvenc részem.
Covid fertőzés: -1
Tök egyszerűen megadhatjuk ennek a -1 pontot, mert ez a legrosszabb, ami történhet. Mindegy, hogy tünetmentes, vagy kórház, minden egyén számára ez a legkellemetlenebb eshetőség.
Oltás: -0,3 - társadalmi szerepvállalás pluszpont +0,1, potenciális stigmamentesség pluszpont +0,1
Végső EV: -0,1
Nagyon negatív becslés, szerintem a számok még ennél is jobbak. Az utótünetek szarok lehetnek, de a legrosszabb esetben is csak a legrosszabb utótüneteket kaphatjuk (amiket egyébként is kapnánk), és még az is lehet, hogy az egész okfejtésem egy faszság. A potenciális kórház, meg a láz meg minden ilyesmi kibekkelve, nem is beszélve a társadalmi szerepvállalásról, ami lehengerlően pozitívba billenti a dolgot.
Ja igen, és ha a Covid fertőzötteket stimatizáltnak éreztük, akkor az önszántából nem beoltottakra is ez lesz a jellemző, de megkockáztatom, hogy intézményesítve. Ez tovább javítja az EV-t.
Kivárás: -0,3 társadalmi felelőtlenség minusz pont +0,1 potenciális stigmák és korlátozások minusz pont +0,1
Végső EV: -0,5
Hosszú távon a kimaradásra apellálni egy magas kockázatú dolog, mert bármikor beüthet a fertőzés, ami automatikus "lose" ebben az egyenletben, és az esetek maradék részében is jelentősebb lesz a tünetmentes kihordás esélye (ami az oltás kockázatához hasonlatos, de inkább rosszabb) mint annak az esélye, hogy szimplán soha az életben nem találkozik ezzel az ember.
Persze bármikor jöhetnek "jobb" oltások, bár kétlem, hogy az, aki ezt az opciót választja, rendelkezik a megfelelő tudással ahhoz, hogy ezt megítélje.
Persze 3 év múlva több tapasztalatunk lesz, de a magam részéről hamarabb vetném le magam az Erzsébet hírdól, minthogy minden utazásból, tömegrendezvényből meg családi rendezvényből meg kitudja még miből kizárjanak évekig. De ez én vagyok. A nap végén a számok és az esélyek beszélnek szerintem.
Zárszóként tényleg csak annyi, hogy folytassam a pókeres allegóriát, hogy vannak olyan szituációk, amikor minden döntés EV-je minuszos lesz, tehát mindenképpen veszítünk pénzt. Ebben a helyzetben egy jó játékos törekszik a lehető legkisebb bukót választani, és elfogadja, hogy ezt a helyzetet nem tudja "megnyerni". Egy igazán jó játékos megérti, hogy ezt a helyzetet valójában meg tudja nyerni, és itt most a győzelem maga a kis bukó.
Azok, akik megkísérlik, és mondjuk allin mennek az ász párjukkal egy elbaszott river után megpróbálva "blöffbe fordítani", és ezáltal nyerni, majd csóválják a fejüket, hogy a másiknak sora van, nem lesznek képesek megmaradni, mint profi játékosok. Megkockáztatom, hogy ezzel a mentalitással kevés siker fogja majd az útjukat kövezni az életük során, mert eddig bármibe fogtam, az EV alapú gondolkodás apavetése volt az előrehaladásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése