2010. április 25., vasárnap

a második hét


A második hét utáni számvetés.

Hát nemtudom. Komolyan nemtudom. Visszasírom azokat az időket, amikor még mások hozták meg a döntéseket helyettem. Kicsit úgy érzem mintha elérhetetlen célok után futnék. Nem vagyok hajlandó elhinni hogy amit meg akarok valósítani az lehetetlen. Sokan hülyének néznek, vagy álmodozónak, hát remélem egyszer majd megmutathatom, hogy na mégiscsak sikerült.
De sajnos eddig még nem sikerül, és már a 10. hónap körül járunk azt hiszem. Bizony... És 10 hónap sok idő.
Persze nyilvánvalóan nagy falat, és bár maga a tény, hogy mischelin csillagos séffel, mischelin által ajánlott étteremben dolgozhatok körülbelül 6 hónapnyi pincérkedés után elég jól hangzik, egyszerűen képtelen vagyok megelégedni a helyzetemmel.
Jó a hely. pipa. jók a kaják. pipa. jófej a séf. pipa. jófejek a vendégek. pipa. jófejek a többi pincérek. pipa.
viszont basszus több mint 60 órát dolgozok, és a heti fizetés kézbe 240 font ami még az adózás után is minimálbér alatt van egy fonttal óránként. ez rossz. maga a 240 font jó, igen elismerem, de ezért cserébe élőhalott vagyok 0 szabadidőm van reggel 10 től hajnal egyig dolgozok jó esetben, rossz esetben kettő után végzek, és bár jó esetben van két órám 4-6 ig rossz esetben még ez sincs.
nem kell atomfizikusnak lenni hozzá, ogy megállapítsuk ez nem igazán fasza.
De nem is lenne para, bevállalom, egy utcaseprő többet keres óránként nálam, de oké fasza jó étterem minden tapasztalat (nem minta akarnék pincérként dolgozni életem hátralévő részében) de basszameg az étteremvezető, aki mellesleg a séf férje folyamat basztat. Jó elfogadom hogy itt nem lehet hibázni, nem lehet munkaidőben kimenni cigizni meg úgy általában semmit nem lehet, de azért van egy józan határ a basztatásban, meg a csúnyánnézésben is. szerintem. végülis basszameg a lelkem kidolgozom fillérekért nekik. olyan könnyű ilyen embert találni erre a melóra mint én?
hát akkor mutassátok meg. tegnap már elkezdtem melót keresni jelentkeztem is párra mielőtt munkába mentem, remélem reagálnak valahonnan. mindenesetre dolgozok tovább az edmundsban de miután tegnap minden figyelmeztetés nélkül kirúgták a haveromat janist egy héttel a hazautazása előtt (úgy hogy ő egy hónappal ezelőtt már mondta hogy ő majd menne ekkor, és nyilván mivel költözik haza számított a pénzre) úgy döntöttem, hogy az első épkézláb ajánlatot SZERZŐDÉSSEL (könyörgöm 10 hónapja ittvagyok és még nem láttam!!!! szerződést) el fogom fogadni. 40 órát és életet szeretnék.
amit el akartam érni elértem, felvettek egy nagyon jó étterembe. megcsináltam. fél év alatt. pacsi. de ideje visszafizetni a tartozásokat, és ideje egy kicsit élni, hogy ne csak annyi kerüljön a naplóba, hogy április 23 elmentem dolgozni, majd azajöttem és lefeküdtem aludni, hogy korán fel tudjak kelni a holnapi munkához.
És ugye az élés két alapvető hozzávalója a pénz és a szabadidő. nem milliókra gondolok, de jó lenne pl lakbért meg számlákat fizetni meg kaját venni magamnak, és visszafizetni az undok tartozásokat otthonra, amik már nagyon nagyon zaklatják az egyébként sem makulátlan lelki világomat.
Szóval ha találok egy olyan helyet ahol mindkettőt biztosítják hát basszus én úgy elfogadom mint az állat. Mostmár csak annyi a terv nyár végéig, hogy kiegyenlítsem a számláimat, megvegyem a repjegyet, meg ottonra egy üveg viszkit, és részemről több se kell.
Sikersztori mostmár szinte biztos hogy nem lesz az utazásomból, nagy világkörüli barangolások sem lesznek, óriási kalandok, meg tengerentúli homokos tengerpartok, nem azt kaptam tőle amit vártam. Mást. Többet.
Az mostmár egyre biztosabb, hogy szeptembertől nyomatom a sulit pesten, voltak tervek, sokféle, de valahogy minden útjelzőtábla, amibe botlok hazafelé mutat. Igazából a szívem is oda húz. Minden nap egy kicsit jobban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése