2010. január 16., szombat

gyors élménybeszámoló


ma, illetve tegnap volt a próbanap, és mivel mindenki tökre izgul, hogy hogy sikerült, gyorsan írok is pár sort

Szóval együtt mentünk Denissel 6 körül. A hely elég jól néz ki, meg az arcok is jónak tűntek, bemutattak mindenkinek, megnézegettem a menüket, majd első feladatként két lattét kellett kivinnem tálca nélkül úgy, hogy a kicsi kis alátéteket kellett fognom. Ugye a latte hosszú üvegpohár, az alátét meg kicsi, én meg izgulok. Szóval el is határoztam, hogy ha ezeket nem borítom szanaszéjjel, akkor valószínűleg ma már minden sikerülni fog. Kétszázezres pulzussal, és epilepszia-jellegű remegőgörccsel végül csak kiimbolyogtam, és még a kávékat is oda tudtam adni, a "két latte hölgyeim" mondjuk egy kicsit olyanra sikeredett, mintha abban a pillanatban rúgtak volna tökön.
De ennyi belefér, nemdebár? :)
Szóval úgy is lett, ahogy gondoltam. Az a tény, hogy ezt véghezvittem úgy felturbózta az önbecsülésemet, hogy végigszántottam az egész éttermet a profizmusommal. Denis pedig nem hazudtolta meg önmagát. Egyszerűen zseniális. Úgy, hogy mindenkivel röhögcsél, meg beszélget, közben a vezetőkkel és a bár asszisztenssel rendezgeti a dolgokat 70, azaz 70 koktélt ad el FÉL óra alatt. Denis a sztár, és ezt nem csak a vendégek, de a főnökök is tudják, és az, hogy én vagyok Denis, a sztár barátja, az nekem nagyon nagyon nagyon előnyös.
Fél három körül be is zárogatott a hely, és a tulaj miután elköszönt a managertől felajánlotta kinek másnak, mint Denisnek, hogy hazaviszi, és itt bejön az előbbi dolog, hogy ugyebár ez nekem megintcsak nagyon nagyon előnyös, mert kiszólította a kezemből a felmosórongyot, hogy indulás van, nekem meg nem kell az ilyeneket kétszer mondani. Gyors ünneplésként legördítettem egy abszintot, amit az egyik asztaltól mentettem meg (és még mielőtt bárki is ítélkezne: érintetlenül), és már repültem is a mercédesz hátsó ülésére.
A "nagyok" beszélgetésének egy számomra is fontos mondata volt.
"Amég ez a hely az enyém Denis, addig te itt fogsz dolgozni. És te is." (Ez én vagyok ez én vagyok jeee jeeejeeee jeeee ez én vagyooook, csak lazán, csak lazán, gyerünk mondj valamit..."ööö...köszönöm" ezzaz jó volt)
Iggen. Iggeeen. Iggggen. Tudom, hogy ennek most kicsi része az én érdemem, de kit érdekel? De most komolyan. Jeááááhhááááháháháháááá
Szóval Crystal Rivers itiz fiúklányok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése