2009. december 4., péntek

John és Mary


a kinti élet által inspirált novella

John 31 éves, házaló ügynök. A BzR Marketing cégnek dolgozik már lassan 2 éve, mint az egyik legjobb ügynökük. Jól keres, 3ezer font felett havonta. Munkája jelenleg Sky kábeltv csomagok eladása. Az utóbbi időben kissé nehézkes lett, hiszen a birminghami lakosok nagy része már rendelkezik a sky kábeltv csomaggal, a maradék pedig nehezen érti meg, miért lenne az élete sokkal egyszerűbb és boldogabb a műfajspecifikus filmcsatornáktól, és hogyan tenné az otthon eltöltött perceket még édesebbé, ha a sorozatok, a filmek és a focimeccsek HD minőségben mennének a tvben. John mesterien kezeli az eféle beszűkült emberek egyszerűségét és a kudarcokon gyorsan túllépve bármelyik hónapban képes rekordot dönteni eladási rátájával, és ezért a kiemelkedő teljesítményéért múlt héten kapta meg a diját a nemzetközi konferencia centrumban tartott sales-es díjátadó ünnepségen.
Felesége, Mary a helyi munkakövetítő irodában dolgozik, mint konzulens. Nem élvezi a munkáját, az angolok lusták, nem hajlandóak bármilyen munkát elvégezni, a külföldiek meg nem tudnak angolul. Jópár üresedésnél nehéz feladata van megtalálni a megfelelő személyt a pozíciókra. Nincs szüksége arra, hogy dolgozzon, hiszen Johnnal házasok, és gyermekük van, így az állam autómatikusan lakást és mindenféle kedvezményeket biztosít számukra, de egy kis plusz pénz mindíg jól jön a konyhára.
6 éves gyermeküket Billy-t a román származásu Alis hozza el az iskolából minden délután. A 21 éves Alis Johnék lakásának második emeletén lakik egy szobában. A bébiszitterkedésért cserébe neki koszt és kvártély, plusz havi fizetés, 80 font jár.
A december 3-a különösen kellemes nap volt Birminghamben, még este is jó idő volt, így Johnék úgy döntöttek, bemennek a városba ketten sétálni, hiszen nemrégiben nyílt meg a german market, a német karácsonyi vásár. Bár beletelt egy kis időbe, de végül sikerült találniuk egy jó parkolóhelyet, ahová befér a BMW, ahol nem túl drága a parkolójegy, és ami viszonylag közel is van a városközponthoz.
A Bullring bevásárlóközponthoz érve vettek maguknak egy-egy püspökkenyeres lattét a Starbucksban összesen 6 font 80 pennyért. Nem olcsó, de jó az íze, és a Starbucksban minden kávé fairtrade, azaz a 3. világot támogatva tőlük veszik a kávéjukat. John és Mary ezzel is hozzájárulnak a szegények sorsának javításához.
A Bullringből kifelé jövet  egy nigériai srác táblába öltözve rekedt hangon kiabál "térjetek észhez, térjetek vissza jézushoz". A sarkán ugrál, bele-bele görnyedve a kiabálásba, akár egy makacs kissrác, aki nem érti meg, miért nem kaphat egy nyalókát a kasszánál a bevásárlás végén. Mary ijedten karol bele Johnba, de szerencsére semmi konfliktus nem történik.
A New Streeten már kellemesebb a légkör, a Starbucksból megmarad 20 penny aprót egy szaxofonon játszó szakállas csövesnek a kalapjába dobják bele, aki megáll egy pillanatra a karácsonyi dallammal, hogy megköszönje kedvességüket.
Az állomás mellett két katonaruhás, tisznek vagy valami olyasminek látszó ember pipacskitűzőket árul. Mary megrángatja John kabátjának az ujját: "itt árulják". Birminghamben minden hazaszerető polgár kabátján ott díszeleg a pipacs, ők még eddig sajnos sosem találkoztak olyannal, aki árulja, régen voltak bent a belvárosban. A szerencsés véletlen jobb későn mint soha alapon végül csak összehozta őket ezekkel az árusokkal, így 2 perccel később már egymásnak tűzhették fel a pipacsot, ezzel támogatva az Irakban a hazájukért folyó harcban elesett hősi halottak családját.
A püspökkenyeres latte közben kihűlt, a nagy beszélgetés közepette idejük sem volt meginni, egy McDonaldsos kukát toló pakisztáni utcaseprő kezébe adják hát a két poharat. Amarijot pár másodpercnyi hezitálás után pókerarccal dobja bele a poharakat a kukába. Bár még sosem ivott ilyet, túl sok ember van az utcán ahhoz, hogy megkóstolja, meg amúgy is, nem akar sertésinfluenzát kapni.
A karácsonyi faluba megérkezve úgy döntöttek vesznek maguknak egy-egy frakfurti virslis hotdogot amit egy jó korsó német sörrel öblítenek le. A második sör kicsapolásakor sajnos kifogy a hordó, és a télapósapkás Steve-nek a tegnap esti Broad street-i klubban végigdorbézolt egyetemista buli utáni másnaposság által a szeme alá varázsolt halványkék karikát az 50 kilós hordó kicipelése és csapraverése pirosra színezi. Végül felegyenesedve mosolynak álcázott ásítással teszi le a pultra a második korsót a John 20asából visszajáró 8 fonttal egyetemben.
- Tudnak valamit ezek a németek - böki oldalba Maryt John, miután a german marketet elhagyva a St Martins templom mellett haladnak el. A templomban rendhagyó rendezvény zajlik, a west-midlands megyei tűzoltók díjátadó ceremóniája. A teremben díszegyenruhás tűzoltók, és öltönyös civilek mások életének megmentéséért kapott érdemérmekkel a mellkasukon, állva tartanak éppen egyperces néma csendet munka közben odaveszett kollégáik tiszteletére.
Hűlik az idő. John és Mary a templomot megkerülve a hátsó bejáratnál egy kötényben és nyakkendőben dohányzó srác mellett elhaladva végül hazafelé veszik az irányt.
- Szép este volt. - mondja Mary
- Az. - Bólint mosolyogva John, és visszatolja az orrára a lecsúszóban lévő fekete keretes Gucci szemüvegét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése