2009. november 20., péntek

Shit happens

a tegnap és a ma története
Tegnap Kasabian koncerten dolgoztam a nagy stadionban. 4 től kezdtem és ismét a kávézóba osztottak be. Kész. Teljesen kiborultam, mondtam, hogy már legutóbb szóltam hogy nem szeretnék ott dolgozni, de mind az ottani management, mint az ügynökség kirendelt csapatvezetője azt mondták, hogy ez van, ha nem tetszik el lehet innen menni.
Mondom jólvan mindegy hátha jólesz, és jó is lett, tökjó csapattal voltam, bár szart sem csináltunk, jól éreztük magunkat, és meló után még egy olyan biztonságiőrt is találtunk, aki beengedett a koncertre, úgyhogy megnéztük a koncertet. 
Még a koncert előtt úgy bekajáltam bárányköriből, hogy majdnem elájultam,
de végül nem,
 
szóval a meló utáni sörözés és a koncert végignézése is le lett lőve. A buszmegállóban nem nagy meglepetésre az a busz jött elsőnek, amelyik 20 percre tesz le otthonról, és természetesen kb 20 perc lett volna a "normális" busz, szóval 61 es buszra szálltam, mint mindíg.
Egy ellentmondás a sok közül: itt sehol nem lehet dohányozni, pubban, bármilyen nyilvános zárt helyen, sőt még a focistadionokban sem, sehol, buszmegállóban, és bizonyos helyeken az utcán sem. Ezt az elnyomott feszültséget az angol fiatalok úgy vezetik le, hogy a busz felső emeletén dohányoznak, és füvet szívnak. Az mindegy hogy be van kamerázva, és 500 font a büntetés, le van szarva, a buszon mindíg cigi és fűszag van. Hősünk, jelen esetben a 61-es busz annyira fűszagú volt, hogy egy fél megállót nyitott ajtóval ment a busz, hogy kiszellőzzön.
Ma egyetlen dolgom volt, hogy elmenjek az Interlink depójába egy csomagért. A papírom viszont eltűnt, nem gyanúsítok senkit, nem tudom hol volt, de eltűnt, szóval nem tudtam hova kell menni, úgyhogy megnéztem interneten a címet. Felhívtam Zolit, hogy megkérjem, vigyen el mert rohadt messze van, és nemtudom hogy kell odajutni. Kis vonakodás után végül belement, ami az események alakulása után végül számára a mai nap legnagyobb baklövése volt.
Elmentünk az isten háta mögé, hogy megmondják, nem ide kellett volna jönni, hanem rohadtul máshova, szóval újabb 10 mérföld, de ott már megkaptuk a csomagot. Ezután egy harmadik depó, amit már nem értünk el, met 500méterrel előtte lerobbant az autó. Én elkocogtam a depóig, ahol megmondták, hogy nincs csomag, Zoli pedig hívta az autómentőket, ami itt bankkártyával ingyenes.
Valami para volt a tengellyel, de azt mondta az arc, hogy azért még hazagurulhatunk vele, elkísér minket. Ez 9 mérföld volt, én 7 után kiszálltam, és fogtam egy buszt, mert ott elváltak útjaink. Zoli később hívott hogy a tengely 150 méterrel a ház előtt végülis csak megadta magát. Szerencsés, vagy szerencsétlen fordulat? Ki hogy látja.
Mindenesetre ezúton is kifejezném hálámat Zolival szemben, hiszen megvan a csomag, és 9.én ha minden igaz meg is kapom az első havi fizetésemet a cégtől, ami nagyon jó lesz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése