2009. október 10., szombat

12 (2. rész)

A következő események 10:30 és 22:30 között történnek valós időben!
Ma végülis Northfieldnél szálltam le, de őszintén szólva nem tudnám megmondani hogy melyik van messzebb a jelenlegi otthonomtól, mert mind a kettő kurvára messze van. De hazaértem, és gyorsan meg is örökítem utolsó gondolataimat, mert valószínűleg ma este végelgyengülésben meghalok álmomban.
Már a reggel elég keményen kezdődött, odahúztam a gurulósszéket az ágyhoz hogy átgördüljek rá, és el tudjak jutni a telefonig, hogy nyomjak rajta egy szundit. Később megin elgördültem a gépig hogy nézzek egy későbbi vonatot, hátha addigra a bórókakrém életet lehet a lábamba, és találtam is, ekkor írtam le az előző napot.
A tegnap a táskámban felejtett energiaital segítségével elbicegtem a 9:55ös vonatig valahogy, és röpke egy óra alatt el is jutottam a melóhelyig. Következett a második 12 óra.
Reggel azt írtam, hogy szívesen megfilmesíteném a mai napomat. Először valami vígjáték témában gondolkodtam, de így utólag leginkább zombi-horrort lehetne belőle készíteni. Az első 6 órában annyira megörültem, hogy tudok járni, hogy szétrohangáltam a fejem (már úgy a magam módján), és itt jön a mai nap első tanulsága: ha 12 órát dolgozol oszd be az energiád. A második 6 óra kezdeténél kezdődne a cselekménye a filmemnek. Nem arra a típusú zombihorrorra kell gondolni, ahol rohangálnak a zombik, inkább arra, ahol szépen egyiklábról a másiklábra billegve araszolnak. A 9. óra körül leváltottam a desszertespult mögötti jányt, és ott álltam egy ideig, körülbelül egy órát, ami után elvonultam hátra, leültem és evőeszközöket tisztítottam. Mikor elmentem egy pohár vízért a görög sorstársam Rizos megkérdezte hogy mi a helyzet, hát mondom egy kicsit fáradt vagyok, mire ő oh you dont look tired (na mondom akkor meglepően jól tartom magam, de nagyon nem tudtam belemerülni a gondolatba mert befejezte a mondatot) you look dead. Na igen. Nem járt messze a valóságtól. Nem árultam el nagy titkot, mikor elmondtam neki hogy jó, hát igazából nem is vagyok tapasztalt pincér, hanem leginkább egy semmi. Egy tapasztalt semmi...
Viszont kaptam két interjúmeghívást éttermekbe, és megkaptam a végleges szerződést a divatstúdiótól, amit így a mai nap után lehet el is fogok fogadni. Nem vagyok benne biztos hogy ez a pincérkedés nekem lett kitalálva. Főleg ez a minimálbéres 12 órázós téma jatt nélkül. Ez kifejezetten nem nekem lett kitalálva.
A holnapi, a holnaputáni és a vasárnapi nap - aminek már a leírásától is könnybe lábad a szemem - nem tudom, hogy milyen lesz, bele sem merek gondolni. Brrrr. Inkább megyek aludni. Viszlát élet, a 25 fontomat és a 3 éves laptopomat a családomra hagyom, a 18. szintű "Lucsok" warcraft felhasználónevemet pedig szórjátok a balatonba. A síromon az legyen: not tired. dead.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése