2009. augusztus 23., vasárnap

helyzetjelentés

nyugaton a helyzet változatlan
Ha a lehető legpozitívabban állok a dolgokhoz, azt mondom jó a helyzetem, mert nem haltam meg, és ennél már csak jobb lehet.
Történt ugyanis hogy megérkezett Agneska a lengyel lány, aki mayo chixes pulóverben dolgozik úgy, hogy minket el sem akartak hozni, mikor fehér pólóban nem pedig fehér ingben voltunk és akivel viszonylag nehéz (volt) párban dolgozni, mert néha elment szendvicset enni, vagy lefeküdt a bevetett ágyra a hotelben, DE aki ismerte Danát.
Az első két nap Bencével volt, és Bence a kirúgás határára került, mert hirtelen lusta lett, és semmi nem csinált meg jól. A harmadik naptól Bence egy új lánnyal dolgozott, én kaptam Agneskát. Azonnal megkaptam a lusta kövér magyar gyerek cimkét, és ez a következő nap, amikor megint Agneskát kaptam párnak már mindenki számára nyilvánvaló volt. így jutottunk el két héttel ezelőttre, amikor minket már nem hívtak fel és amikor Agneskát felhívtam hogy most mivan, mondta hogy ő kapott smst, megy dolgozni.
(háttérinfo: írtam smst Alexnek hogy most mivan, válasz: "Nothing its wrong. but i dont need you in the hotel now because its not so busy in this weekend. i will give you a call when will be next. sorry about this. thanks.")
A helyzet változatlan maradt, agneska mesélte a telefonba, hogy nagyon sok a meló holnap is megy meg azután is meg azután is meg azután is meg azután is meg azután is meg azután is....majd miután két hete nem kerestek minket és nem vették fel a telefont tegnap végre sikerült beszélni a hoteltakarítós fönökünkkel, danával, aki elmondta, hogy azért nem keresnek minket, mert nem szeretnének minket alkalmazni. ennek most így hagyok egy kis időt.
5...
4...
3...
2...
1..., 
hát ja...szerintem is. dehát románok, mit vár tőlük az ember.
7 perces telefonbeszélgetés után miután megkaptam hogy Alex milyen mérges, Bence miután le lett oltva fejlődött én meg hogy leromlottam, pedig az elején én csináltam tökjól (mélylevegő...) és hogy erre nekik mennyire nincs szükségük, úgy döntöttünk, hogy inkább vizet iszunk és fényt eszünk, minthogy nekik könyörögjünk, hogy bocsássanak meg.
Szóval a hoteltakarításról ennyit, ezzel egy szintet visszalépve végülis így 43 nap és részemről 200 feletti megpályázott állás után elértük a 0€ bevételt hetente, ami itteni viszonylatban sajnos elég kevés.
szomorúan konstatálom, hogy - bár nem emlékszem mikor volt utoljára olyan, hogy valamiért ennyire kitartóan küzdöttem - az eddig saját magamat meghazudtoló lankadatlan lelkesedésem a végét járja.

bár tíz körömmel ragaszkodtam az ellenkezőjéhez sajnos meg kell állapítanom az élet nem habostorta.
úgy néz ki viszont, hogy van rá esély, hogy esetleg szeptembertől lehet hogy lesz rá lehetőségem hogy esetleg ha úgy adódik és úgy jön ki a lépés akkor talán lehet hogy esetleg lesz esélyem arra, hogy almát szedjek. de nem akarom elkiabálni, mert ez még nem 100%.
jövőhéten visszatérek remélhetőleg jó hírekkel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése