2009. augusztus 12., szerda

Corki Kaland


kaptam egy lehetőséget Corkban, szóval irány Cork

Tegnap találtam egy fundraiser melót neten, nemtudom ez mi lehet magyarul, ilyen jótékonysági gyűtögető, biztos van erre szó. Felhívtan telefonon az arcokat, és mondta az egyik, hogy akkor holnap 10 re legyek corkban, és megnézem, meg kipróbálom, hogy milyen a munka, és remélhetőleg fizetést is fogok kapni. Mondom zsír, úgyhogy ma reggel 8 ra kimentem az állomásra, mivel tegnap bedöglött a net, és nem tudtam buszt nézni, és pont ment egy vonat corkba. Bár busszal terveztem menni vettem egy retúrjegyet a vonatra, ami kb ugyanannyiba került: 22.5 euróba. Ez a jelenlegi tőkém egy negyede volt, szóval az út minden másodpercét igyekeztem kiélvezni :)


Meg is érkeztem 10 körül, és megtaláltam a helyet amiről tegnap beszéltünk. Elmondta hogy ez egy ilyen alkoholistákat segítő szervezet, és hogy 3 euróért árulnánk sorsjegyeket. Adott egy szórólapot, amit megpróbáltam megtanulni, és elmondta hogy kb mit kell mondani. Majd elindultunk vele, és két feka sráccal dolgozni.


A vonatjegyemhez kb 20-at kellene eladnom, szóval igyekeztem annyit összehozni gondoltam sikerül, hiszen a srácoknak is nagyon jól ment, ők napi 60-100 at adnak el. Minden a legnagyobb rendben volt egészen addig, amég el nem kezdtem dolgozni.


Hát valamennyire meg tudom magam értetni az emberekkel, de ha józanul belegondolok, és mondjuk odaképzelem magam pest utcáira ahogy odajön hozzám egy a magyart akcentussal beszélő külföldi srác, aki megpróbálja elmagyarázni, hogy ő egy magyar jótékonysági alapítványnak gyűjt, és sorsjegyeket árul, nem igazán tudnám megmondani, hogy én mit csinálnék. Te megállnál? Ha belebotlik az egyik mondatba megvárnád? És ami a legfontosabb: vennél tőle akár egy kibaszott sorsjegyet is? hát nem, persze hogy nem, és ez velem is így történt.


Amég a srácok körbetáncolták az embereket, és mindenkivel spanoltak, egy csomóan vettek tőlük jegyeket, én már rekedt voltam a sok beszédtől, és a sírás határán voltam a sok visszautasítástól, úgyhogy végül 5 eladott sorsjeggyel délután fél négykor - miután több mint két órája egyet sem tudtam eladni, úgy hogy megállás nélkül rohangáltam az emberek után - összetörtem. leroskadtam az egyik fal mellé, felhívtam a főnököm, és mondtam neki hogy ne haragudjon, én ezt akármennyire is akarom csinálni, sajnos képtelen vagyok rá. ehhez nem elég megértetnem magam, ehhez olyan beszélőkém kell hogy legyen ami a saját anyanyelvén is csak pár embernek van. A srácok 7 éve csinálják persze hogy mindenki tőlük fog venni.


Persze van jó oldala is a történetnek, hiszen nyilván nem véletlen sodort a szél corkba. A feka srácok és a főnök srác zseniális arcok, ahogy elmondtam hogy vonattal jöttem az egyik azonnal felajánlotta hogy lakjak aznap nála, hogy ne kelljen vonatoznom még, a főnököm (ex-főnököm :) ) pedig mondta, hogy van lakása dublinban szeptembertől vegyem ki az egyik szobát, és még munkát is segít majd találni. A harmadik feka srác mondta, hogy küldjem el az önéletrajzomat, átnézi, hogy fasza-e, és átírja, és ha valaki, hát ő ért ahhoz, hogy itt mi kell az embereknek.


Szóval a nap végén bár kicsit fáradtan, és éhesen, de mosollyal az arcomon tértem haza Limerickben, hiszen reméltem, hogy Princenek, PJ-nek és Imrennek lesz még valami szerepe a jövőmben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése